Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Lia és Norbi karácsonykor szakítottak, és mindketten bőszen állítják, hogy a másik miatt. Ennek ellenére mind a ketten ugyanarra a bulira hivatalosak, és miután Lia megtudja, hogy Norbi teljesen túl is lépett rajta (vagy legalábbis nagyon úgy tűnik), nem hagyja annyiban, és legjobb barátnőjét, Esztit, annak barátját, Csabit és a bátyját, Szilkót a kocsiba parancsolja (utóbbi fuvarozási céllal), és elindulnak az éjszakába. Azaz indulnának, de még egy utas feltűnik az utcában: Norbi. És így kezdődik egy olyan szilveszter éjszaka, amire egyikük sem számított. Ők csak egy buliba akartak eljutni, helyette egy olyan kalandba csöppentek, amiben talán a legfurcsább jelenség... Á, nem érdemes tippelni, kaland-kaland hátán :D
 

Olvasói vélemények:

"Félve vettem a kezembe a kötetet, ugyanis nagyon sok negatív kritikát olvastam róla korábban, ami meglehetősen szokatlan volt számomra, hiszen eddig Laura könyveiről csak pozitívat írtak mindenütt. Akárhogy is, győzött a kíváncsiság, és úgy voltam vele, hogy maximum majd nem tetszik a könyv, na bumm, nem ez lenne az első. Olvasás közben néhol én is éreztem, hogy itt bizony kilóg a lóláb, de aztán idővel, ahogyan haladtam előre a történetben, és egyre inkább – úgymond -, megismertem a főszereplő lányt, máris felfedezni véltem a rejtett értékeket, azokat a momentumokat, amik miatt sokan megutálták, én viszont igazán megkedveltem Kornéliát. Persze, maga a folyamat nem volt egyszerű, de örülök, hogy nem „adtam fel” az első nehézségnél."

"Visszatérve magára a könyvre, én szokás szerint remekül szórakoztam rajta. Tetszettek a poénok, érdekesek voltak a karakterek, és úgy általában bejött az egész. Izgi Szilveszter este volt, és bár AZ végig ott lógott a levegőben, de ugyanmár, ez nem jelenti azt, hogy ne élveztem volna magát a folyamatot. Aminek nagyon örültem, az Eszti és Csabi, akik első blikkre nagyon unalmasnak tűntek, és végül szerencsére nem váltak azzá. Ugyanígy szerettem Szilkót is, akinek a dialógusain néhol ugyan nagyot lestem – mert szerintem még egy filozófia szakos sem feltétlenül beszél úgy – , de akkor is, az intelligens humor, ó, hát zseniálisakat odacsapott. Az egyetlen, amin rendre felhúztam magam, az Ákos. Nem értem miért poén az, ha szerencsétlent direkt elküldik Budára, amikor az Astóriát keresi, és két utcányira oda is érne. Lehet én nem vágom a poént, de átverni valakit, majd folyamatosan kiröhögni azért, mert nem olyan tájékozott, meglehetősen durva, szemét és elítélendő dolog. Pláne mert Ákost nem is ábrázolták negatív karakterként, csak egy olyan srácként, aki valahogy bénácska, de ez miért lenne bűn? Ami még nagyon pozitív volt, az Norbi és Lia élethű kapcsoltának a leírása, illetve az, amilyen testvéri viszonyban volt egymással Szilkó és Lia. Jó dolog ilyet olvasni."

 "Ez egy remek és szerethető könyv volt, de korántsem tökéletes, különösen amikor kiderült, hogy miért is szakított Norbi és Lia. Viszont az a legszebb az Akkor szakítsunkban, hogy minden hibája és gyengesége ellenére egy pörgős és igazán szerethető könyv, ahol igazán működött Leiner Laura humora. Szóval, nekem bejött."

Most pedig leírom a saját véleményemet is a könyvről: nos, engem nagyon lekötött ez a könyv. Mindig izgultam a folytatásán, ezért este mindig azt mondtam: Jó anyu még ezt a felyezetet elolvasom.- persze ilyenkor elkezdtem egy másikat is, mert le sem bírtam rakni. :) Amúgy az egész könyv nagyon tetszett. Kedvenc szereplőm talán Lia és Norbi lennének... Vajon miért???